A pszichoanalitikusan orientált módszer a pszichoanalízis elméleti és klinikai tapasztalati bázisán alakult ki. Célja a tünetek mögötti rejtett belső konfliktusok azonosítása, mely szélesebb spektrumú önismerethez és magasabb szintű megküzdő mechanizmusokhoz vezet. Folyamatosan fejlődő módszer, melyben egyre inkább szerepet kap a terapeuta és a páciens közötti kapcsolódás, az általuk tudattalanul létrehozott érzelmi mező (interszubjektív irányzat). Az interszubjektív pszichoterápia a pszichoanalízisből kinőtt modern, kapcsolatorientált megközelítés. Lényeges eleme, hogy a terapeuta nem egy mindentudó, kívülálló “objektív szemlélőként” van jelen, hanem a pácienssel közösen, egyenrangú társként hozza létre a terápiás teret, és a gyógyulást magából a mély, megértő emberi kapcsolatból eredezteti. A terapeuta és a páciens szubjektív élményei folyamatosan hatnak egymásra, a terapeuta saját érzéseit és reakcióit is eszközként használja a megértéshez, az együtt teremtett valóság megfigyeléséhez. A hangsúly nem a páciens “elemzésén” van, hanem a közös vizsgálódáson és a mély egymásra hangolódáson. A kötődéselméletből táplálkozik: a cél a korábbi, sérült kapcsolati minták, traumák átdolgozása egy biztonságos, elfogadó közegben.
“Az interszubjektivitás lényege az a felismerés, hogy az ember megszületésétől fogva a tapasztalatok feldolgozásában valamint indulati szabályozásában nincs önmagára utalva, hanem szüntelenül támaszkodhat egy másik elme visszajelzéseire. Ez a kötődés megszilárdulásával alakul ki, és olyan közismert jelenségek tartoznak ide, mint az érzelem megosztás, az érzelem tükrözés vagy reflektív funkció koncepciója. Ezek a koncepciók azt is meggyőződéssel állítják, hogy a kapcsolat iránti igényünk azért marad erős, mivel nemcsak a csecsemőkorban, hanem később sem tudnánk a világot értelmezni, lelki fájdalmainkat elviselni egy másik elme értelmező jelenléte nélkül.”
/Halász Anna: A pszichoanalízis interszubjektív fordulata, Lélekelemzés, 2006/
Katatím imaginatív pszichoterápia (KIP) módszere:
A katatím imaginatív pszichoterápia módszerét Leuner fejlesztette ki és már kezdetektől fogva úgy határozta meg, mint alapvetően dinamikus, analitikusan orientált pszichoterápiás folyamatot. A KIP-képek alkalmazásánál kontrollált regresszió mentén a tudattalan élménytartalom képi, imaginatív formában jelenik meg. Az imaginatív képek affektus-telítettek, és szimbolikusan ábrázolhatják a tudattalan konfliktusokat, a személyiség deficitjeit, kötődési patológiáját, korai traumák szimbolikus megnyilvánulásait. A terápiás céllal indukált imaginatív képélmény és az imaginált tartalmakon végzett terápiás munka tudattalanhoz közeli gyógyító munkát tesz lehetővé. A terápiás folyamat lényegi része a terápiás céllal indukált képélményben zajlik, amelyet a terapeuta kísér és szisztematikusan alakít. /MAKOMP/
